A sofőr hangja keményebbé vált.
— Kisasszony, ez így nem mehet tovább. Két ülőhelyet foglal, miközben egy idős hölgy áll.

— Kifizettem mindkettőt — válaszolta Nóra, és elővette a telefonját. Elhatározta, hogy felhívja a férjét, de mielőtt tárcsázhatott volna, a sofőr elvesztette a türelmét.

— Nem érti, amit mondok? Azonnal álljon fel, és engedje át a helyet! Különben kirakom magát az útra a hordozójával együtt! Szép nevelést kapott, mondhatom. Egy idős ember áll, maga meg itt terpeszkedik, és még vissza is beszél! — fakadt ki indulatosan.

Zúgolódás futott végig az utastéren. Néhányan bólogattak, mások halkan méltatlankodtak a fenyegetés hallatán, de továbbra sem akadt senki, aki felállt volna. Nóra eközben bekapcsolta a telefonján a kamerát; a sofőr dühös tirádájának végét már rögzítette is. Úgy döntött, a továbbiakat bizonyítékként megőrzi.

— Két jegyet vettem, és jogszerűen foglalom el mindkét helyet — mondta higgadt, szinte jeges hangon. — Az, hogy hány éves vagyok, vagy ki áll előttem, nem tartozik magára. Ülve fogok utazni. És ha tovább fenyeget, annak következményei lesznek.