A határozott fellépés láthatóan visszavetette a sofőr lendületét. Amikor észrevette a felé fordított kamerát, ingerülten legyintett, visszaült a volán mögé, és végre elindította a buszt. Ez a fordulat teljesen váratlanul érte az idős asszonyt.

Az idős asszonynak azonban korántsem volt ínyére ez a fordulat.

— Hát ez most így marad? Emberek, tényleg ezt hagyják? Egy szemtelen fiatal nő sérteget egy tisztességes, idős hölgyet, és maguk csak némán végignézik? — háborgott fennhangon, támogatást keresve az utasok között.

A folyosó túloldalán ülő, testes asszony rosszallóan csóválta a fejét, majd szemrehányó mozdulattal Nóra felé bökött.

— Kisasszony, igazán nem szégyelli magát? Én már rég felálltam volna a helyében. A lelkiismeretem nem engedné, hogy ülve maradjak.

Nóra fáradtan fordult felé.
— Akkor nyugodtan adja át a saját ülését. Az, hogy ön hogyan kíván utazni, az az ön dolga. Engem viszont hagyjanak békén. Kimerült vagyok, és azért a helyért fizettem, amin ülök. Nem fogom átengedni.

— Feljelentelek! Panaszt teszek rád! — sipította az idős nő.