Tervezgettek a jövőről — egy horvátországi nyaralásról, egy használt autó vásárlásáról — de sejtelmük sem volt, hogy hamarosan minden megváltozik. Vagy talán Nóra mélyen belül érezte, hogy ez a nyugalom törékeny, csak elhessegette az aggódó gondolatokat.

Erzsébet néni panaszkodni kezdett a fiának, hogy egyedül egyre nehezebb az élete a kispesti lakásban. Eleinte csak ritkán hívta esténként, amikor Gábor kiment az erkélyre és halkan, aggódva beszélgetett vele.

A telefonok aztán egyre sűrűbben jöttek. Egyszer elvesztek a kulcsai, és az idős asszony egy órán át nem tudott bejutni, a lépcsőházban állt és sírdogált. Máskor kiégett egy izzó, és nem volt senki, aki kicserélje, mert felállni a létrára veszélyes volt. Vagy épp nem akadt senki, aki bevásároljon — a szatyrok nehezek, a bolt meg busszal három megálló.

Gábor meghallgatta, együttérzett, és egyre gyakrabban ment át az anyjához munka után. Nóra ezt látta, de egyelőre nem szólt bele. Megértette, hogy Erzsébet néni magányos, hogy valóban nehéz neki, és nem akart szívtelennek tűnni.