Tegnap Ilona véletlenül meghallotta az újabb veszekedést. „Öreg gyerek” — így nevezte őt Zsuzsanna. A szó mélyen belevágott. Egész életében keményen dolgozott, segített az unokák nevelésében, és a megtakarításai nagy részét is a fia lakására fordította. Most mégis tehernek érzi magát.

A gondolataiból a csengő hangja zökkentette ki. Az ajtóban Réka állt, vállán egy nagy sporttáskával.

— Rékám! — derült fel Ilona arca. — Meddig maradsz? Miért nem szóltál előre?

— Mostantól itthon leszek, nagyi — ölelte át mosolyogva. — Este mindent elmondok.

Réka már régóta készült erre a beszélgetésre. Minden hazalátogatáskor érezte, hogy a családi légkör egyre nyomasztóbb. Az elmúlt hónapban, a vizsgaidőszak alatt, naponta telefonált, mert a távolból is érzékelte a növekvő feszültséget.

Amikor Balázs hazaért a munkából, Zsuzsanna már nem volt otthon — mostanában egyre többször töltötte az estéit a barátnőjénél.

— Apa, komolyan beszélnünk kell — kezdte Réka, amikor kettesben maradtak a konyhában. — Úgy döntöttem, átiratkozom levelező tagozatra, és hazaköltözöm.

Balázs homlokán ráncok jelentek meg. — Miattunk? A köztem és anyád közti helyzet miatt? Nem kell feláldoznod magad, megoldjuk…

— Nem csak erről van szó — rázta meg a fejét a lány. — A nagyinak szüksége van segítségre. Neked is jól jönne egy támasz. Nekem pedig gyakorlat kell, hiszen pedagógusnak készülök. Tudok korrepetálást vállalni, foglalkozni kisebbekkel.

— És az egyetem?

— Levelezőn is lehet rendesen tanulni, apa. És… — egy pillanatra elhallgatott, kereste a megfelelő szavakat — én pontosan tudom, hogy ez a család most válaszút előtt áll, és nem akarom tétlenül nézni, ahogy minden darabokra hullik.

…én pontosan tudom, hogy ez a család most válaszút előtt áll, és nem akarom tétlenül nézni, ahogy minden darabokra hullik.

Egy rövid csend után Réka halkabban folytatta:

— Azt is látom, mennyire elmérgesedett közted és anya között minden. Márk is tisztában van vele. Tegnap hívott a laktanyából, és megkért, hogy figyeljek rátok, amíg ő szolgálatban van.

Balázs tekintete a padlóra siklott. Mindennél jobban szerette volna, ha a gyerekei kimaradnak a közte és Zsuzsanna között zajló harcból. De mostanra felesleges lett volna tovább titkolózni.

— Valószínűleg el fogunk válni — mondta végül halkan. — Már beszéltem egy ügyvéddel is.

Réka nem lepődött meg. Bólintott.

— Sejtettem. Szerintem helyesen döntesz, apa. Márk is így gondolja.

— Ti ezt megbeszéltétek? — kapta fel a fejét Balázs.

— Hát persze. Család vagyunk — felelte a lány egyszerűen. — És a nagyi is a család része. Anya viszont… mintha mindig kívül állt volna ezen. Emlékszel, gyerekkorunkban Ilona mama mennyire készült a születésnapjainkra? Mindig kitalált valami különlegeset. Anya meg csak azt mondogatta, hogy felesleges felhajtás.

Balázs előtt sorra peregtek a régi képek: Ilona fáradhatatlanul sütötte a pitéket, éjszakákon át virrasztott, amikor a gyerekek lázasak voltak. Amikor Réka még csecsemő volt, szinte beköltözött hozzájuk, mert Zsuzsanna folyton kimerültségre panaszkodott. És ahogy múltak az évek, a feszültség csak nőtt, hiába kapott annyi segítséget.