— Ez a mi közös otthonunk. És az anyámnak joga van itt maradni, ameddig szüksége van rá.

Összenéztek. Balázs ekkor először fedezett fel valami újat a felesége tekintetében: nem puszta ingerültséget, hanem valódi ellenszenvet. A felismerés megrendítette.

Húsz év házasság után először kérdőjelezte meg magában, jól döntött-e valaha.

Ilona közben gondosan rendezgette a csészéket a tálcán. A régi porcelánkészlet volt az, amelyet még 1982-ben vettek Gáborral a tizedik házassági évfordulójukra. Az ujjai nehezen engedelmeskedtek, az ízületei sajogtak, de nem akarta kimutatni a fájdalmát. Már egy éve, hogy Gábor nincs mellette, mégis gyakran megfordult, mintha mondani akarna neki valamit.

Nem volt könnyű számára a költözés. Egész életében önálló volt, most pedig segítségre szorult. A legnehezebb mégsem ez volt, hanem a menye viselkedése. Igyekezett észrevétlen maradni, nem beleszólni semmibe, minél kevesebb helyet elfoglalni. Bármit tett azonban, Zsuzsannát láthatóan bosszantotta.

Eleinte abban reménykedett, hogy csak idő kérdése, és összecsiszolódnak. A hónapok azonban teltek, a feszültség pedig csak nőtt. Az étkezéseknél Zsuzsanna sokszor tudomást sem vett róla, odavetett megjegyzéseket tett, sőt néha egy egyszerű kérésre is ajtócsapással felelt.