— Nem lesz könnyű — figyelmeztette a lányát. — Spórolnunk kell majd. Gyerektartást fogok fizetni, és az autóhitel sincs még rendezve.

— Megoldjuk — mosolyodott el Réka. — Smirnovok vagyunk, nem?

Ebben a pillanatban Balázs tisztán felismerte benne Ilona eltökéltségét és jóságát. Hónapok óta először érezte azt, hogy talán mégis jó irányba lépett.

Zsuzsanna késő este ért haza. Az arcán látszott, hogy ivott, és meglepte, hogy a lánya ott ül a nappaliban.

— Rékám! Miért nem szóltál előre? Főztem volna valamit — indult felé kitárt karral, de a lány kissé hátrébb lépett.

— Nem látogatóba jöttem, anya. Hazaköltözöm.

— Tessék? És az egyetem?

— Átjelentkezem levelezőre. Segítek apának és a nagyinak.

Zsuzsanna tekintete ide-oda cikázott férje és lánya között.

— Szóval így állunk? Már a gyerekeket is ellenem fordítottad? Nem elég, hogy idehoztad az anyádat, még Rékát is kivetted az egyetemről?

— Ezt én döntöttem el — felelte határozottan a lány. — Márk is támogat.

— Ó, hát persze, Márk is! Csodálatos! — nevetett fel élesen. — Mi jön még? Kidobtok a lakásból?

Balázs eddig hallgatott, most azonban felegyenesedett.

— Beadtam a válókeresetet, Zsuzsa. Az autót és a nappali bútorait elviheted. A lakás viszont az enyém marad, a gyerekekkel együtt.

— Ehhez nincs jogod! Ez az én otthonom is!

— Jogi értelemben nem — válaszolta nyugodtan. — A lakás az én nevemen van, és az első befizetést a szüleim állták. Mindennek utánanéztem.

Zsuzsanna arca elsápadt.

— Előre kitervelted… Végig úgy tettél, mintha menteni akarnád a házasságot!

— Valóban meg akartam menteni — mondta fáradtan Balázs. — De a család nem csak férjből és feleségből áll. Hanem gyerekekből, szülőkből, egymás iránti tiszteletből is. És ebből nálad kevés volt.

— Hogy merészeled… — kezdte Zsuzsanna, de a konyhaajtóban megjelent Ilona.

— Zsuzsikám, főztem egy csésze gyógyteát. Jót tesz az idegeknek — szólt csendesen.

Ez volt az utolsó szikra.

— Holnapra tűnjön el innen mindkettőtök! — kiáltotta Zsuzsanna. — Perelni fogok! Mindenkinek elmondom, milyen ember vagy!

— Anya, elég — állt közéjük Réka. — Hallod magad? A nagyi soha nem ártott neked.

— Te is ellenem fordultál? Rendben. Maradjatok itt, ápolgassátok az öregasszonyt! Én új életet kezdek. Nélkületek!

Sarkon fordult, és kiviharzott. Az ajtó csattanása sokáig visszhangzott a lakásban.

Ilona nehézkesen leült.

— Balázskám, biztos, hogy nem lehetne még beszélni vele? — kérdezte aggódva.

— Fél éve csak beszélünk, mama — sóhajtott fel a férfi. — Semmi nem változik. Talán eddig nem akartam észrevenni, milyen is valójában. Most már nincs mit szépíteni.

Két hónap telt el. Zsuzsanna a belvároshoz közel bérelt egy garzont. A közös vagyonból magával vitte az autót, a drága konyhagépeket és a tavaly vásárolt hálószobabútort. Réka rendben járt a vizsgáira, és korrepetálással egészítette ki a jövedelmét. Ilona, hogy unokája ismét mellette volt, új erőre kapott, amennyire az egészsége engedte, kivette a részét a házimunkából. A szobájában helyet kaptak régi családi fényképek, néhány cserepes virág és azok az apró tárgyak, amelyek számára az otthon melegségét jelentették.