— Tudod mit? — szólalt meg meglepően higgadtan. — Holnap anyukád születésnapja van. Ünnepeljetek nélkülem.

— Hogyhogy nélküled? — hökkent meg Gergő. — Ki készíti el a vacsorát? Ki fogadja a vendégeket?

— Fogalmam sincs — vont vállat Eszter. — Talán te. Vagy Anikó. Esetleg hívjatok segítséget.

— Ne csináld ezt — próbálta átölelni a férfi, de Eszter elhúzódott. — Csak kimerült vagy. Aludj egyet, és elmúlik.

— Igen, kimerült vagyok — felelte csendesen. — Belefáradtam, hogy nem társként, hanem alkalmazottként élek ebben a házban. Hogy nincs saját hangom.

Bement a hálószobába, és előhúzta a szekrény mélyéről a bőröndöt.

— Mit művelsz? — kérdezte rémülten Gergő.

— Elmegyek.

— Hova?

— Még nem döntöttem el. Dórához, vagy kiveszek egy szobát valahol. Most mindegy.

— Eszter, ne! — kapta el a karját Gergő. — Nem sétálhatsz ki csak úgy!

— De igen — szabadította ki magát. — És képzeld, négy év után először azt teszem, amit én akarok, nem azt, amit elvárnak tőlem.

— Holnap anyám születésnapja! Teljesen kiborul majd!