– Nem veszekedtünk – tette hozzá halkan. – Egyszerűen rájöttem, hogy nem élhetem tovább valaki más életét.

A taxi hangtalanul siklott végig a kivilágított utcákon. Eszter az ablaknak döntötte a homlokát, és figyelte, ahogy a város fényei elmosódnak az üvegen. Félt? Igen, volt benne szorongás. De ez a bizonytalanság most nem a másnaptól való rettegés volt, nem attól tartott, hogy minden ugyanúgy ismétlődik majd, mint tegnap. Ez inkább az ismeretlen küszöbének izgalma volt.

– Kisasszony, mintha éveket fiatalodott volna – jegyezte meg a sofőr, miközben a visszapillantó tükörből rápillantott. – Olyan, mintha belülről világítana.

Eszter elmosolyodott.

– Talán azért, mert hosszú idő után először érzem azt, hogy tényleg élek.

– A szabadság csodákra képes – bólintott a férfi. – Megfiatalít, még ha nem is kívülről.

Hat hónappal később Eszter egy apró, de barátságos albérlet fürdőszobájában állt a tükör előtt. Aznap fontos nap várt rá: állásinterjúra készült egy új cégnél, projektvezetői pozícióra. Magasabb fizetés, izgalmasabb feladatok, inspirálóbb csapat – minden, amire korábban csak titokban vágyott.