— Eszter, tegnap hívott anya — lépett ki a fürdőből Gergő, miközben törölközővel dörzsölte a haját. — Azt mondta, mindenképp rendeljünk tortát. Olyat, amilyet szeret, cseresznyéset.

— Nem készíthetnénk inkább mi valamit? — vetette fel óvatosan Eszter. — Mondjuk együtt. Vagy akár el is mehetnénk étterembe ünnepelni.

Gergő úgy nézett rá, mintha valami botrányos dolgot mondott volna.

— Ugyan már, Eszter! Anyu egész életében értünk tett mindent, most meg beérje egy éttermi tortával? Nem, ennek személyesnek kell lennie. Te olyan ügyesen főzöl, mindig minden finom.

Ügyesen? Eszter a bögrékbe töltötte a kávét, és keserűen elmosolyodott. Mikor lett ő hirtelen konyhatündér? Az egyetemi évek alatt instant levesen és péksüteményen élt. Aztán férjhez ment, és mintha láthatatlan kinevezést kapott volna: szakács, takarító és programszervező egy személyben.

— Emlékszel, tavaly megegyeztünk, hogy megosztjuk a házimunkát? — kérdezte, miközben elé tette a bögrét.