Mindig rá lehet számítani. Eszter visszaült az asztalához, és meredten nézte a monitort. A teljes átdolgozás legalább egy hetet jelent. Ehhez jönnek a többi feladatok, az anyósa születésnapja, az otthoni teendők. Hol marad idő bármi másra?

— Mi történt, miért vagy ennyire levert? — dugta be a fejét az ajtón Réka, a kolléganője. — Márk megint rád pakolt valamit?

— Talált — sóhajtott Eszter. — Nálatok hogy megy otthon? A férjed segít valamiben?

— Segít? — horkant fel Réka. — Szerinte az ő dolga a pénzkeresés, minden más az enyém. Legalább az anyósom messze lakik.

— Az enyém a szomszéd utcában — mondta halkan Eszter. — És naponta akad valami kérése. Gyógyszertár, takarítás, vendégek.

— Beszéltél erről komolyan Gergővel? — kérdezte Réka. — Lehet, hogy nem is sejti, mennyire kimerülsz.

Eszter csak a fejét rázta. Beszélt vele. Többször is. Gergő megígérte, hogy változtat, aztán néhány nap múlva minden visszatért a régi kerékvágásba.

Este, amikor hazaért, úgy érezte, mintha ólomsúlyokat cipelne a vállán. Gergő a kanapén ült, a tévében meccs ment, a kezében chipses zacskó zörgött. A konyhában a mosogató tele volt edényekkel.

— Szia, drágám — szólt oda anélkül, hogy a képernyőről elfordította volna a tekintetét. — Milyen volt a napod?

— Elment — felelte röviden Eszter, majd a konyha felé intett. — És az ott micsoda a mosogatóban?

Eszter a konyhapult felé bökött az állával.

— Arra gondolok — mondta fáradtan.

— Ja, az? Itthon ebédeltem — legyintett Gergő. — El akartam mosogatni, de kezdődött a meccs. Tudod, mennyire nem hagyom ki a focit.

Persze hogy tudta. Gergő rajongott a futballért, hétvégén a sörért, a haverokkal való hosszú beszélgetésekért a garázsok mögött. És azért is, hogy a lakás mindig rendben legyen, kellemes illat terjengjen, az asztalon pedig időben ott gőzöljön a vacsora.

— Gergő, beszélnünk kellene — szólalt meg Eszter, és leült mellé a kanapéra.

— Rendben, de várjuk meg a lefújást, jó? Mindjárt tizenegyes lesz — kérlelte a férfi, a képernyőről le sem véve a szemét.

A mérkőzés végére Gergő elnyúlt a kanapén, és perceken belül el is aludt. Eszter egy takarót terített rá, összeszedte az üres sörösdobozokat, majd nekilátott a mosogatásnak.

Ahogy a csap alatt csörömpöltek a tányérok, azon gondolkodott, mennyit változott négy év házasság alatt. Valaha tele volt tervekkel, nevetett, álmodozott. Utazni szeretett volna, nyelveket tanulni, talán saját vállalkozást indítani. Most pedig úgy érezte magát, mint egy mókus a kerékben: munka, bevásárlás, főzés, takarítás, aztán minden elölről.

— Eszter… és holnap mi lesz vacsorára? — hallatszott álmos hang Gergő felől. — Csinálhatnál valami finomat.

— Majd kitalálom — felelte anélkül, hogy hátranézett volna.

A következő nap már hajnalban rosszul indult. Pontban hétkor megszólalt a telefon. Anikó volt az.

— Eszterkém, aranyom, nagy szívességet kérnék — csilingelte az anyós. — Ma van a születésnapom, és semmivel sem készültem. Nem ugranál ki a piacra bevásárolni? Tudod, a derekam megint fáj, alig bírok menni…

Eszter rápillantott a naptárára. A munkahelyén percre pontos beosztás várta, este pedig még be kellett fejeznie egy projektet Márknak.