— De hát megosztjuk — vont vállat Gergő. — Kiviszem a szemetet, kicserélem az izzókat. A főzés viszont női terep. Nekem ehhez nincs érzékem.

„Mintha nekem lett volna” — futott át Eszter fején, de nem vitatkozott tovább. Tudta, hova vezetne.

Az irodában sem lett könnyebb a napja. Márk, a főnöke, behívta magához, és hosszan magyarázta, miért kell a projektet szinte teljesen elölről kezdeni.

— Eszter, az ügyfél módosított az elképzelésein. Nem kék arculatot akar, hanem zöldet. Más betűtípussal. Sőt, az egész koncepciót újragondolná.

— De Márk, ezen egy hónapja dolgozunk — próbált érvelni Eszter. — Ráadásul három másik feladatom is fut párhuzamosan…

— Tudom, de az ügyfél az első — tárta szét a karját a férfi. — Maga megbízható, megoldja. Mindig számíthatok önre.

Mindig rá lehet számítani. Eszter visszaült az asztalához, és meredten nézte a monitort. A teljes átdolgozás legalább egy hetet jelent. Ehhez jönnek a többi feladatok, az anyósa születésnapja, az otthoni teendők. Hol marad idő bármi másra?