— Mi történt, miért vagy ennyire levert? — dugta be a fejét az ajtón Réka, a kolléganője. — Márk megint rád pakolt valamit?

— Talált — sóhajtott Eszter. — Nálatok hogy megy otthon? A férjed segít valamiben?

— Segít? — horkant fel Réka. — Szerinte az ő dolga a pénzkeresés, minden más az enyém. Legalább az anyósom messze lakik.

— Az enyém a szomszéd utcában — mondta halkan Eszter. — És naponta akad valami kérése. Gyógyszertár, takarítás, vendégek.

— Beszéltél erről komolyan Gergővel? — kérdezte Réka. — Lehet, hogy nem is sejti, mennyire kimerülsz.

Eszter csak a fejét rázta. Beszélt vele. Többször is. Gergő megígérte, hogy változtat, aztán néhány nap múlva minden visszatért a régi kerékvágásba.

Este, amikor hazaért, úgy érezte, mintha ólomsúlyokat cipelne a vállán. Gergő a kanapén ült, a tévében meccs ment, a kezében chipses zacskó zörgött. A konyhában a mosogató tele volt edényekkel.

— Szia, drágám — szólt oda anélkül, hogy a képernyőről elfordította volna a tekintetét. — Milyen volt a napod?

— Elment — felelte röviden Eszter, majd a konyha felé intett. — És az ott micsoda a mosogatóban?