Eszter a konyhapult felé bökött az állával.

— Arra gondolok — mondta fáradtan.

— Ja, az? Itthon ebédeltem — legyintett Gergő. — El akartam mosogatni, de kezdődött a meccs. Tudod, mennyire nem hagyom ki a focit.

Persze hogy tudta. Gergő rajongott a futballért, hétvégén a sörért, a haverokkal való hosszú beszélgetésekért a garázsok mögött. És azért is, hogy a lakás mindig rendben legyen, kellemes illat terjengjen, az asztalon pedig időben ott gőzöljön a vacsora.

— Gergő, beszélnünk kellene — szólalt meg Eszter, és leült mellé a kanapéra.

— Rendben, de várjuk meg a lefújást, jó? Mindjárt tizenegyes lesz — kérlelte a férfi, a képernyőről le sem véve a szemét.

A mérkőzés végére Gergő elnyúlt a kanapén, és perceken belül el is aludt. Eszter egy takarót terített rá, összeszedte az üres sörösdobozokat, majd nekilátott a mosogatásnak.

Ahogy a csap alatt csörömpöltek a tányérok, azon gondolkodott, mennyit változott négy év házasság alatt. Valaha tele volt tervekkel, nevetett, álmodozott. Utazni szeretett volna, nyelveket tanulni, talán saját vállalkozást indítani. Most pedig úgy érezte magát, mint egy mókus a kerékben: munka, bevásárlás, főzés, takarítás, aztán minden elölről.