— Eszter… és holnap mi lesz vacsorára? — hallatszott álmos hang Gergő felől. — Csinálhatnál valami finomat.

— Majd kitalálom — felelte anélkül, hogy hátranézett volna.

A következő nap már hajnalban rosszul indult. Pontban hétkor megszólalt a telefon. Anikó volt az.

— Eszterkém, aranyom, nagy szívességet kérnék — csilingelte az anyós. — Ma van a születésnapom, és semmivel sem készültem. Nem ugranál ki a piacra bevásárolni? Tudod, a derekam megint fáj, alig bírok menni…

Eszter rápillantott a naptárára. A munkahelyén percre pontos beosztás várta, este pedig még be kellett fejeznie egy projektet Márknak.

— Anikó, esetleg Gergő…

— Gergő? — vágott közbe az anyós. — Ugyan már, mit ért ő a vásárláshoz? Férfi. Te viszont ügyes vagy, jó ízlésed van. Te tudod kiválasztani a legszebb húst, a legfrissebb zöldséget, és olyan szépen meg is teríted az asztalt.

Szépen megteríti… Eszter lehunyta a szemét. Már előre látta, hogy ismét ő rohangál majd, intéz mindent, mosolyog, miközben a végén mindenki Gergőt dicséri, milyen figyelmes fia és férje van Anikónak.