— Rendben, munka után elmegyek — adta meg magát.

— Jaj, drágám, köszönöm! Te egy igazi kincs vagy! — áradozott az anyós.

Kincs. Eszter letette a telefont, és keserű gondolat villant át rajta: ha egy aranygomb elromlik, megjavítják, vagy egyszerűen lecserélik egy újra?

A piacon két órát töltött. Húst, halat, zöldséget, gyümölcsöt, virágot és ajándékot vett — mindent a lehető legjobb minőségben. Gergő reggel adott ugyan pénzt, de az alig bizonyult elégnek, így a saját fizetéséből is hozzá kellett tennie.

Este nyolc körül ért haza, kimerülten és ingerülten. Gergő az ajtóban fogadta:

— Ugye nem felejtetted el megrendelni a tortát?

— Milyen tortát? — kérdezett vissza értetlenül.

— A meggyeset. Anya azt kérte.

Eszter letette a bevásárlószatyrokat, és a férjére nézett. Gergő ugyanabban a pózban ült, mint előző este: kanapé, távirányító, félrebillent fej.

— Te ma mit csináltál? — kérdezte halkan.

— Dolgoztam, hát mit? — csodálkozott Gergő. — Miért?

— Aztán hazajöttél, és pihentél. Fárasztó napod volt?

— Az volt — bólintott. — Na de a torta?