— Komolyan mondom, mit képzelsz? Vigyem el hazugságvizsgálóra a táskát? — csattant fel.

— Arra nem lesz szükség. Inkább magyarázd meg, ez mire kell! — és előhúzta a két fogkefét.

Gábor hunyorítva nézte őket, majd vállat vont.

— Fogkefék. Akciósak voltak, kettőt olcsóbban adtak, mint egyet. Bedobtam mindkettőt, mert már rég le akartam cserélni a régit. A színét meg észre sem vettem. Szerintem nem is rózsaszín, inkább lilás. Ha már megtaláltad, tedd ki a fürdőbe. Az edzőteremben aligha lesz rájuk szükségem.

Magabiztosnak tűnt, és Nóra végül elhitte, amit mondott. Valóban látszott rajta az edzések eredménye, így nem volt oka kételkedni abban, hogy tényleg sportolni jár.

— Jól van, menj. És siess — sóhajtott.

A furcsa fogkefés esetet nem sokkal később elmesélte Lillának.

— A helyedben utánanéznék a dolognak — jelentette ki Lilla határozottan. — Az ilyen „véletlenekben” én nem hiszek. Ma egy női fogkefe, holnap meg már gyerekfogkrém lapul a táskájában.

Nóra megrázta a fejét. Nem akarta elhinni, hogy ilyesmi megtörténhet velük. Mégis, a barátnője szavai beleégtek a gondolataiba. Úgy döntött, figyelni fogja Gábor viselkedését.