— Patika… — dünnyögte. — Igen, tényleg bementem. Vettem kenőcsöt a derekamra, meghúztam a gépnél. Segítenél bekenni?

— Majd én bekenlek, csak nem azzal, amire számítasz! — csattant fel a nő. — Kinek vásároltad? Ki az a nő? Kivel voltál?

— Senki sincs — felelte fáradtan. — A krém ott van a táskában?

— Nincs! Csak ez az egy csomag!

— Akkor biztos összecseréltem a zacskót valakivel a kasszánál. Állt mellettem egy másik vevő is.

— Remek. Akkor menjünk vissza!

— Most? Az éjszaka közepén? Nóra, hagyj aludni!

— Nem! Bizonyíték kell. Beszélni fogunk a gyógyszerésszel.

— Hívd fel őket. A sarki patika még talán elérhető.

Nóra hosszú percekig próbálkozott, mire végre sikerült vonalat kapnia. Ám a túloldalon udvarias, de határozott elutasítás fogadta.

— Ha vissza szeretnének hozni egy terméket, fáradjanak be a blokkal és személyi igazolvánnyal. Egyéb információt nem adhatunk ki, és a kamerafelvételekbe sincs lehetőség betekinteni.

A nő végül visszafeküdt, de hajnalig csak forgolódott. A gondolatai egyre sötétebb irányba sodródtak.