Reggel Gábor korán elment otthonról, láthatóan kerülve az újabb számonkérést. Este azonban egy kézzel írt cetlivel tért haza, amelyen a patikus aláírása szerepelt.

„A férje valóban másik vásárló csomagját vitte el tévedésből.”

— Könnyű ilyet írni — jegyezte meg Nóra bizalmatlanul. Mégis, végül elfogadta a magyarázatot. Gábor az elkövetkező napokban mintaférjként viselkedett: figyelmes volt, segítőkész, szinte túlzottan is alkalmazkodó.

A történtek azonban nem múltak el nyomtalanul. A gyanú ott motoszkált benne, és ki kellett beszélnie magából. Lillát hívta fel.

— Mondom neked, biztos megcsal — jelentette ki a barátnő minden kertelés nélkül. — Talált valakit, és te csak hiszel neki. A túl hiszékeny feleségeknek aztán szépen nő a „koronájuk”.

— De hogyan bizonyítsam be? Mindig van valami kifogása.

— Hát igen… amíg nem kapod rajta, addig tagadhat bármit — morogta Lilla.

És még két hét sem telt el, amikor újabb esemény kavarta fel Nóra addig sem nyugodt életét.

Alig telt el két hét, amikor Nóra ismét zaklatott hangon kapott hívást Lillától.