— Nórikám, csak nyugodtan hallgass végig, jó? Ne ájulj el! — hadarta a vonal túlsó végén.

— Mi történt? Csak nem megkérték a kezed? — próbált tréfálkozni Nóra.

— Nem… inkább te készülj fel valamire. Lehet, hogy válás lesz a vége — vágta rá Lilla komoran.

Nóra szíve kihagyott egy ütemet.

— Láttam a te Gáborodat kijönni egy virágboltból. „101 Rózsa” a neve. Egy hatalmas csokor krizantém volt nála. Mivel nem említetted, hogy ilyen gyönyörű virágot kaptál volna, kénytelen vagyok arra gondolni, hogy nem neked szánta.

— Akkor mégis kinek? — suttogta Nóra.

— Annak, akinek fogkefét meg mindenféle női holmit vesz. Akinek üzenget, miközben te azt hiszed, az edzőteremben izzad. Annak, akivel az estéit tölti, amíg te otthon várod!

— Biztos, hogy ő volt? Nem tévedsz?

— Teljesen biztos. Fotót sajnos nem tudtam csinálni, de észrevett, köszönt is. Sőt… — Lilla hangja suttogásba váltott — külön megkért, hogy ne szóljak neked. Azt mondta, meglepetés.

— Akkor ezek szerint még vár rám a meglepetés — próbált kapaszkodni Nóra.