— Három napja láttam. Az a csokor már rég elhervadt volna, ha neked szánta volna.

Nóra nem felelt. Aznap este sem, másnap sem érkezett virág. Minden erejével próbált hinni a legjobbakban, de belül egyre nőtt benne a feszültség, mígnem végül elszakadt a cérna.

— Nóra, el kell utaznom pár napra munkaügyben. Összekészítenéd a cuccomat? Három nap az egész, hétvégén sem leszek — mondta Gábor egy este.

— Persze, drágám. Már intézem is — felelte élesen, és előrántotta a legnagyobb bőröndöt. Úgy dobálta bele a ruhákat, mintha attól tartana, a férfi nem üzleti útra, hanem a szeretőjéhez készül.

— Minek öt pár zokni? Csak három nap! És az a nadrág sem kell… Nóra, lehetnél egy kicsit kíméletesebb. Mi ez a düh a ruháim ellen?

— A ruháid ellen? Szívesebben téged gyömöszölnélek bele ebbe a bőröndbe! Hazug vagy! Megcsalsz! — csattant fel, és a kezében lévő inggel hadonászott.

— Te meg miről beszélsz? Mi ütött beléd?

— Még kérded? Más nő után futkosol, engem meg bolondnak nézel!

— Nincs senkim! — tiltakozott Gábor elsápadva.