– Ugyan már, édesem – legyintett mosolyogva Ildikó. – Inkább ő olvasott nekem egy teljes oldalt, most meg én folytatom neki. Te viszont elég kimerültnek tűnsz. Ülj le egy percre, pihenj meg, főzök egy teát.

Hazafelé menet Nóra szinte levegőt sem vett, annyit mesélt Ildikóról. Csillogó szemmel sorolta, milyen okos, milyen kedves, és milyen sok mindent tud.

– Ha nagy leszek, orvos leszek, pont, mint ő – jelentette ki ünnepélyesen. – És majd meggyógyítom. Jó? De anya… ha orvos, miért nem tudja saját magát rendbe hozni?

Eszter válaszolni készült, amikor egy fekete macska szaladt át előttük az úton. Egy pillanatra megállt, rájuk nézett, aztán eltűnt a bokrok között. Eszter gyomra összerándult. Rossz előjel – villant át az agyán. Aztán rögtön eszébe jutott a málnával teli vödör emléke, és igyekezett elhessegetni a baljós gondolatot. Nem, ez inkább jót jelent.

A ház bejáratánál a szomszéd állította meg őket. Kedves ember volt, gyakran segített a lányoknak biciklit szerelni, s időnként a kertjéből hozott almával lepte meg őket.