– Nem mehetnénk egyből? Csak ülnék mellette. Megígértem, hogy megmutatom neki a hörcsögös könyvemet!

– Megkérdezzük tőle. Ha neki is jó…

– Jó lesz – legyintett magabiztosan Nóra. – Olyan jó, hogy nem kell oviba mennem!

Este kilenckor Eszter az órára pillantott. Lilla még nem ért haza. Az ablakhoz lépett: a ház előtt állt, egy kócos hajú fiúval, kézen fogva. Eszter elmosolyodott, csendesen behúzta a függönyt, majd nekilátott a másnapi ebéd előkészítésének. Meglepve vette észre, hogy hosszú idő óta először nem szorítja könny a torkát.

❦

– Menjek érted a munkahelyedre? Ugyan már, mi történt? Talán leálltak a buszok? – mordult bele Zoltán a telefonba, amikor felvette Réka hívását. – Kificamítottad a bokád? De hát nem tört el, igaz? Mindig túldramatizálod a dolgokat. Itt ülnek nálam a srácok, szerinted pattanjak fel, és rohanjak utánad? Ugyan, menj csak szépen busszal! Ha tényleg annyira fáj, hívj egy taxit, ne csinálj jelenetet.

– Most Rékával beszéltél? – kérdezte nevetgélve Gábor, aki a többiekkel együtt kéretlenül birtokba vette a lakást. – Ez az, haver, így kell ezt! Nem kisfiú módjára, hanem férfiként.