– Pont te beszélsz? – csattant fel a lány. – Te még egy napot sem dolgoztál, mégis kioktatsz!

Ez már fájt. Eszterből kitört az indulat, és egyre sötétebb jövőt festett a lánya elé: felelőtlen csókok, korai terhesség, félbemaradt élet. Lilla sem maradt adós a válasszal: azzal vágott vissza, hogy az anyja csak egy háztartásbeli, aki nem lát tovább a saját konyhájánál.

És valahol mélyen Eszter tudta, hogy ez az, ami igazán bántja. Fiatalon ápolónőnek tanult, amikor megismerte Márkot. A harmadik találkozásuk a fiú szüleinek hétvégi házában történt, és abból az estéből Lilla fogant. A tanulmányait már nem tudta befejezni. Márk azonban annyira lelkes volt a baba miatt, hogy szó sem esett arról, megtartsák-e – pedig alig ismerték egymást. Gyors esküvőt tartottak, még mielőtt a hasa látványossá vált volna, és hét hónappal később megszületett Lilla.

Eszter akkor még hitte, hogy később visszaül az iskolapadba, és dolgozni fog. Márk azonban fiúról álmodott. A második baba sokáig nem akart megfoganni. Lillánál minden elsőre sikerült, ráadásul nem is tervezték, most pedig hiába próbálkoztak. Orvoshoz mentek, ahol fertőzést találtak. Márk esküdözött, hogy semmi köze hozzá, bizonyára a szüléskor került Eszter szervezetébe.