Kezelés, újabb reménykedés, majd végre ismét terhesség.

– Most biztosan fiú lesz – jelentette ki magabiztosan Márk.

De kislány született. A csalódottságát nem is próbálta leplezni. Eszter sírt, mégis boldog volt, hiszen annyit vártak erre a babára. A kicsit Dórának nevezték el.

Harmadszor is próbálkoztak, és ismét lány érkezett. Ekkor Eszter már nem mert újabb terhességet vállalni. Az évei is haladtak, az utolsó várandósság nehéz volt, a legkisebb, Nóra pedig állandóan betegeskedett. Márk eleinte még győzködte, hogy adjanak egy utolsó esélyt a fiúnak, aztán látszólag beletörődött. Most derült ki, hogy csak más megoldást talált: keresett valakit, aki fiút szül neki.

Azon az estén tehát nem jött haza. Amikor Eszter végre elérte telefonon, a férfi hűvösen közölte: ne hívja többé, ő maga beadja a válópert. A lakást nagylelkűen ott hagyja neki, a gyerektartást pedig majd a bíróság állapítja meg – egy fillérrel sem ad többet a kötelezőnél.

Azt mondani, hogy Eszter összeomlott, enyhe kifejezés. Hisztérikus roham tört rá, Lilla hívta ki az ügyeletet.