Azután teltek a napok, és lassan tompult a fájdalom. Kiderült, hogy Márk új párja ikreket vár – két fiút –, már a negyedik hónapban jár. Valószínűleg az ultrahang után döntött úgy, hogy kilép a házasságából. Ennyire mindent felülírt benne a fiú utáni vágy? Eszter hiába kereste erre a választ.

A lakás miatt hálás volt, hiszen három gyerekkel nem maradt fedél nélkül. A tartásdíj kérdése azonban már korántsem ígérkezett ilyen egyszerűnek.

A tartásdíj ügye viszont hamar kiábrándító fordulatot vett. A papírokon szereplő fizetés nevetségesen alacsony volt – hivatalosan csak a minimálbért kapta, a többit zsebbe. A feketén szerzett jövedelmet pedig szinte lehetetlen bizonyítani. Eszternek nem volt gyomra bíróságra járni, vitatkozni, bizonygatni. Nem ilyen természetű ember volt. Inkább munkát keresett.

Fél évig egy áruház pénztárában dolgozott – épp ott, ahol korábban a lányainak jósolta, hogy ha nem tanulnak, ott kötnek ki. Aztán valaki megemlítette, hogy ápolóként, gondozóként is el tudna helyezkedni. Bár a képzettsége nem volt teljes, valamennyi egészségügyi alapja akadt, és ebben a szakmában nem mindig a papír számít elsőként, hanem a tisztesség és az emberség.