Csakhogy a nap tűzött, a levegő fullasztó volt, és a közelben egy férfi cigarettázott, a füst egyenesen az arcába szállt. Eszter néhány lépéssel arrébb húzódott a megálló mögé. Ott pillantott meg egy hatalmas fekete macskát, amelynek egyik füle cafatos volt, és félig a szemére lógott. Eszter tudta, mit mondanak a fekete macskákról – ha átszalad előtted, balszerencsét hoz. Amikor az állat megindult felé, ijedtében oldalra ugrott, de megbotlott egy kiálló gyökérben, és elesett. A vödör kiborult, a málna szétgurult a porban.

Kétségbeesetten fakadt sírva.

– Mi történt, kicsim? – hallott meg egy lágy női hangot.

Eszter elvette a kezét az arcáról. Egy ismeretlen asszony állt előtte, piros kendőben és könnyű, piros ruhában. A szeme élénkzölden ragyogott, akár két smaragd.

– Kiesett? – kérdezte együttérzően.

– A-a-anya… – hüppögte Eszter. – Mindjárt visszajön, és…

Az asszony lehajolt hozzá, és nyugodt hangon azt mondta:

– Figyelj csak, segítek neked. Most adok a saját málnámból, és rendbe hozzuk ezt az egészet.