Semmi sem változott tegnaphoz, múlt héthez vagy az előző hónaphoz képest.

Csak éppen ő változott meg.

Megnyitott egy üres dokumentumot. A fejlécbe lassan begépelte: „Felmondás”.

Egy pillanatra megállt, majd hozzátette: „Saját elhatározásból.”

Nem remegett a keze. Aláírta. Kinyomtatta. A papír melegen csúszott ki a nyomtatóból, ő pedig úgy fogta, mintha valami különös ereklye lenne.

Váratlanul könnyűnek érezte magát. Olyan felszabadultnak, hogy legszívesebben felnevetett volna.

Ennyi az egész – futott át rajta. Tényleg csak ennyi.

Felállt, és végigsétált a folyosón. Elhaladt a kollégák mellett, akik suttogva dolgoztak tovább, a vízautomata mellett, a falra tűzött „Céges Sikerek” tábla alatt, ahol mosolygó csapatfotók sorakoztak. Megállt Renáta irodájának ajtaja előtt, majd határozottan bekopogott.

– Szabad – érkezett bentről.

Dóra belépett, és becsukta maga mögött az ajtót.

Renáta az íróasztalánál ült, iratokat lapozgatott. Amikor felnézett, arca rezzenéstelen maradt.

– Hallgatom, Dóra.

Dóra szó nélkül átnyújtotta a papírt.