Amikor pedig külföldi nyaralásról esett szó, az már végképp kiverte a biztosítékot.

– Minek elutazni messzire, hogy ugyanazokat a házakat, embereket, mezőket és folyókat lássátok? Mindenütt ugyanaz van! Attól, hogy valaki azt mondja, ebben a romos kastélyban egy báró lakott, még nem lesztek előkelőbbek! – legyintett ingerülten. – Kidobott pénz az egész. Inkább vennétek új tapétát, vagy egy rendes szőnyeget! Sőt, még jobb lenne egy nemesített gyümölcsfa, ami majd termést hoz! Ha már nem tudjátok, mire költeni a pénzt, legalább a telken cseréljétek ki a vízvezetéket!

– Anya, Márk tavaly szakemberrel átnézette az egészet. Ami elhasználódott, azt kicserélték. Most nincs mihez hozzányúlni – válaszolta Réka, bár sejtette, hogy ezzel nincs vége. Az anyja ritkán engedte el ilyen könnyen a dolgot.

Nem is tévedett. Nem sokkal később bejelentette, hogy átgondolta a helyzetet, és mégsem fog vigyázni az unokákra. Réka addigi igyekezete – a takarítások, a segítség, a megfelelni akarás – mind hiábavalónak bizonyult.