Az anyja úgy határozott, nem kíván részt venni ebben a „felelőtlen életmódban”, mert attól tart, hogy a lánya és a veje túlságosan rászokna a segítségére, és természetesnek venné azt.

– Az embernek otthon a helye, nem pedig csavargás közben! – jelentette ki keményen. – Nem fogok a gyerekeitekre vigyázni. Elkényeztetitek őket, semmit nem tiltotok meg nekik. Azt sem tudják, mit jelent az, hogy „nem”. Így akartok rendes embereket nevelni? Semmitől sem tartanak! Hát miféle nevelés ez?

– De anya, éppen ez a jó! – vágott vissza Réka. – Miért volna hasznos, ha félnének? Engem a tiltások nem tettek okosabbá, csak rossz kedvűvé. Gyerekkoromban alig emlékszem olyan pillanatra, amikor igazán rám értél volna. Mindig dolgoztál, vagy fáradt voltál. Soha nem mentünk sehová, nem utaztunk, még a saját városunk határain túl sem láttam semmit. És most azt mondod, ez így volt helyes? Sajnálom, de ebben nem értek egyet veled.

– Neked teljesen mindegy, miről van szó, csak vitatkozhass! – csattant fel az anyja. – Örökké sérelmezed, hogy keveset kaptál, hogy nem figyeltek rád eléggé. Pedig én…