Talán éppen ezért döntött úgy annak idején, hogy az érettségi után minél messzebb költözik. A sors fintora, hogy a férje ugyanabból a városból származott, mint ő, így a diploma és az esküvő után végül mégis hazatértek. Réka felkészült rá, hogy újra jönnek a végtelen tanácsok és intelmek – de most, felnőttként, ez még nehezebben volt elviselhető.

– Réka, ez meg mi? Hogy lehet gyűrötten felhúzni az ágyneműt? Nem szégyelled magad? Mert én igen! – Az anya kikapta a paplanhuzatot a lánya kezéből, visszadobta az ágyra, és már indult is a vasalódeszka felé.

– Anya, lehet, hogy meglepődsz, de ezt az ágyneműt rajtatok kívül senki nem látja. Mi értelme plusz munkát csinálni csak azért, hogy te elégedett lehess?

– Te csak azt csinálod meg, amiért dicséret jár? Ez aztán a mai generáció! Semmit nem tudtok rendesen megcsinálni! Az ágyneműt ki KELL vasalni! Pont!

– De miért, ha semmi haszna?

– Azért, mert így szokás! Engem így tanítottak, tehát ez a helyes! – zárta rövidre a vitát az anya.

És ez nem csak az ágyneműre vonatkozott. Ha kertészkedésről volt szó, annak makulátlannak kellett lennie. A nagytakarítás addig tartott, amíg a padlóról akár műtétet is lehetett volna végezni. A gyereknevelés viszont… nos, abban mintha kevésbé lett volna szigorú.