Nem is tévedett. Nem sokkal később bejelentette, hogy átgondolta a helyzetet, és mégsem fog vigyázni az unokákra. Réka addigi igyekezete – a takarítások, a segítség, a megfelelni akarás – mind hiábavalónak bizonyult.

Az anyja úgy határozott, nem kíván részt venni ebben a „felelőtlen életmódban”, mert attól tart, hogy a lánya és a veje túlságosan rászokna a segítségére, és természetesnek venné azt.

– Az embernek otthon a helye, nem pedig csavargás közben! – jelentette ki keményen. – Nem fogok a gyerekeitekre vigyázni. Elkényeztetitek őket, semmit nem tiltotok meg nekik. Azt sem tudják, mit jelent az, hogy „nem”. Így akartok rendes embereket nevelni? Semmitől sem tartanak! Hát miféle nevelés ez?

– De anya, éppen ez a jó! – vágott vissza Réka. – Miért volna hasznos, ha félnének? Engem a tiltások nem tettek okosabbá, csak rossz kedvűvé. Gyerekkoromban alig emlékszem olyan pillanatra, amikor igazán rám értél volna. Mindig dolgoztál, vagy fáradt voltál. Soha nem mentünk sehová, nem utaztunk, még a saját városunk határain túl sem láttam semmit. És most azt mondod, ez így volt helyes? Sajnálom, de ebben nem értek egyet veled.

– Neked teljesen mindegy, miről van szó, csak vitatkozhass! – csattant fel az anyja. – Örökké sérelmezed, hogy keveset kaptál, hogy nem figyeltek rád eléggé. Pedig én…

A levegő szinte megfeszült közöttük, és Réka érezte, hogy a következő mondatok még mélyebbre fognak vágni.

– …két munkahelyen robotoltam egyszerre, mint egy igásló, estére alig álltam a lábamon. Mégis mikor lett volna időm veled csevegni? Hálátlan vagy! Se rendes lány nem vált belőled, se tisztességes anya nem lesz! Úgyhogy ne számíts rám az unokákkal kapcsolatban. Oldd meg egyedül! Ahogy én is megoldottam mindent.

Réka arcán végigfutott a hitetlenkedés.

– Szóval akkor mi Márkkal lusták vagyunk, mert hagyjuk, hogy a gyerekeink önállóak legyenek? Mert nem dolgozzuk magunkat a sírba, és nem várunk tőlük mindenből tökéletest?

– Jaj, hagyjuk már a gyerekeket! – legyintett az anyja. – Csak elkényeztetitek őket. A nagyobbik még olvasni sem tud rendesen, a kisebbik alig beszél. Bezzeg mennyi pénzt öltetek ebbe a nagy „fejlesztésbe”! Egy kisebb vagyon elment rá. Abból a nyaralón a tetőt is rendbe lehetett volna hozni!

– A lányaim rengeteg foglalkozásra járnak, tanulnak, tapasztalnak, nyitottak a világra – felelte Réka remegő hangon. – És az, hogy ezt tetőcserepekben mérjük, szerintem méltatlan. Mondd inkább, te mit tettél értem? Könyörögtem, hogy írassatok be táncra. Azt mondtam, egyedül is eljárok. Mégis nemet mondtatok. A helyi szakköröket is gondolkodás nélkül lesöpörted. Miért?

– Mert a tanulás és a házimunka fontosabb volt mindenféle riszálásnál! – csattant fel az anyja. – Dolgos, becsületes emberré kellett válnod, nem mutogatni magad idegenek előtt!

– És te ezt még most is helyesnek tartod? Szerinted gyerekként paradicsomban éltem? Rettenetesen féltem minden hármastól! Gyomorgörccsel mentem haza. Ha véletlenül tönkretettem valamit az iskolában, inkább elkóboroltam volna az erdőbe éjszakára, csak ne kelljen hallgatnom a kiabálásodat!