Réka lassan hét éve élt házasságban. Ez idő alatt két kislányuk született, és ő mindkettővel otthon maradt. A gyermeknevelésben azonban sem az ő szülei, sem Márk családja nem vállalt valódi szerepet. Néha úgy tűnt, mintha versenyeznének: ki tud nagyobb közönnyel viszonyulni a fiatal családhoz és az unokákhoz.

Az anyja első pillantásra még jobban is teljesített, hiszen időnként – nagyjából néhány havonta – küldött egy kisebb összeget ajándékként. Csakhogy ennek ára volt. A pénz mellé elvárás is társult: feltétlen engedelmesség és részletes elszámolás.

Márk szülei még ennyit sem fektettek a kapcsolatba. Évente egy-két alkalommal küldtek egy rövid üzenetet, többnyire az internetről kimásolt jókívánságokkal, és ezzel letudottnak tekintették nagyszülői kötelességeiket.

Réka az anyjától kapott szerény támogatást mindig valamelyik családtag születésnapi ajándékának tekintette. Az asszony viszont cserébe teljes alárendeltséget követelt: tudni akarta, mire, mikor és pontosan mennyit költöttek. Ha Réka netán olyasmire fordította az összeget, amit az anyja fölöslegesnek ítélt, abból komoly számonkérés lett. Fejlesztő játékok? Babaúszás vagy korai foglalkozás? Teljes pénzkidobás – legalábbis az ő szemében. De amiért igazán kemény bírálat járt, az a közös kiruccanás volt Márkkal.