Egyszer Réka óvatosan megemlítette, hogy terveznek egy rövid túrát. Nem extrém vállalkozásról volt szó: két nap gyaloglás, egy enyhébb hegyi emelkedő. Tapasztalt túrázóknak gyerekjáték, de Réka évek óta nem indult útnak, és az is nyugtalanította, hogy bébiszitterre kellene bízniuk a lányokat. Szíve szerint valamelyik nagymamára hagyta volna őket, ám mindketten határozottan visszautasították. Márk édesanyja épp a saját életét építgette, Réka anyja pedig minden energiáját a kertbe ölte.

Réka még arra is hajlandó lett volna, hogy napokon át megállás nélkül dolgozzon a telken, szó nélkül teljesítse az utasításokat, és félretegye a vitákat, csak hogy cserébe elengedjék őket arra a pár napra.

Az anyja azonban másképp látta.

– Ahelyett, hogy ilyen ostobaságokra pazaroljátok az időtöket, inkább vehetnétek magatoknak egy saját telket – vetette oda megvetően. – Ki hallott már olyat, hogy valaki csak úgy felcaplat a hegyekbe? Sokkal hasznosabb lenne egy alapos nagytakarítás vagy a kert rendbetétele. Egyébként is, Réka, miért nem jársz át hozzám takarítani…?