Eszébe sem jutott kistestvért kérni. Ugyan minek egy folyton síró csomag, ami csak felforgatja az életét? Az Oroszlán számára a kényelem és a saját tér szent dolog.

– Kopogni illik, anya, mielőtt bejössz! – figyelmeztette egyszer határozottan Rékát. – Nem tudhatod, éppen mivel foglalkozom.

A szülők csak pislogtak a határozott rendreutasítás után.

– Nahát! – hüledeztek, miután finoman, de egyértelműen helyretette őket a saját lányuk.

Mégsem vitatkoztak vele. Az utóbbi időben egyre világosabbá vált számukra, hogy Viktória szavaiban mindig ott lapul valami megfontolandó igazság. Kivételesen éles eszű gyerek volt, és ezt ők is pontosan tudták.

Az iskolát végül ragyogó eredménnyel fejezte be: aranyéremmel búcsúzott. Ráadásul úgy, mintha mindez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Egyformán könnyedén boldogult a reál tantárgyakkal – az algebra és a fizika sem jelentett kihívást –, de ugyanilyen magabiztosan mozgott az irodalom és a nyelvtan világában is. Nem volt gyenge pontja.

Éppen ez okozta a gondot. Hogyan válasszon hivatást az ember, ha minden területen tehetséges? Ugyanaz a gyermekkori kérdés motoszkált benne, amit annyi vers is megfogalmaz: merre induljak, mihez kezdjek az életemmel?

Konkrét szenvedély híján nehéz dönteni. Ám az Oroszlán természet – mert az volt tetőtől talpig – ösztönösen a befolyás és az elismerés felé húzta. A tekintély, a rang, a reflektorfény – ezek jelentették számára az igazi vonzerőt. Akik ismerték a horoszkópok világát, pontosan értették ezt.

Így esett a választása a közigazgatási és jogi egyetemre. Bár aranyérmesként több lehetősége is akadt volna, biztos, ami biztos alapon a fizetős képzésre is beadta a jelentkezését. Nem akart semmit a véletlenre bízni.

A szülei ismét meglepődtek ezen az előrelátáson, de nem szóltak semmit. Mit ne tenne az ember az egyetlen, imádott gyermekéért?

Az évek múltával Viktória a csinos kamaszlányból büszke tartású, kissé hűvös eleganciát sugárzó fiatal nővé érett. Pontosan tisztában volt az értékeivel – és ehhez nem volt szüksége semmiféle divatos beavatkozásra. Bár valószínű, hogy Réka és a férje még arra sem sajnálták volna a pénzt, ha a lányuk ilyesmit kér.

A napfény mindenkinek kell – és Viktória valóban sugárzott. Nem csoda, hogy mindig akadt körülötte néhány hódoló. Volt, aki csak a közelségéből akart egy kis meleget lopni, mások abban bíztak, hogy ha mellé állnak, rájuk is vetül valamennyi a ragyogásából.

Ő egyikük közeledését sem utasította vissza nyersen, de nem is köteleződött el. Inkább kívülállóként figyelte az eseményeket, mintha egy érdekes játszmát szemlélne: vajon ki kerül fölénybe a végén?

A leendő férjével egy forró nyári napon ismerkedett meg. A barátnőivel tértek be egy kávézóba, hogy fagylalttal hűsítsék magukat. Odakint harminc fok fölé kúszott a hőmérő higanyszála, bent viszont csendesen duruzsolt a légkondicionáló. A hangszórókból halk zene szólt – Adamo énekelt hulló hóról –, ami különös ellentétben állt a kinti kánikulával. A levegőt vanília és friss eper illata lengte be a színes fagylaltgombócokból, és az egész helyet valami megmagyarázhatatlan, már-már meseszerű hangulat töltötte meg.