Viktória egyke lett, a szülőknek pedig nemigen volt tapasztalatuk gyereknevelés terén. Igaz, Réka olykor vigyázott a testvére gyermekeire, így valamennyi összehasonlítási alapja akadt. És be kellett látnia: a nővére gyerekei mellett az ő kislánya bizony jóval temperamentumosabbnak tűnt.

Makacs volt és öntörvényű már egészen kicsi korától. Kétéves koráig következetesen nemet mondott a bilire, hiába próbálták minden türelemmel rászoktatni.

Amikor beszélni kezdett, szinte minden kérésre ugyanazt felelte tömören:
– Nem aka’om!

Vagyis: nem vagyok hajlandó, és ezen sem könyörgés, sem fenyegetés nem változtat.

Egy reggel például kijelentette, hogy nem öltözik fel, és ruhátlanul akar maradni. Az éppen rá vigyázó nagymama végül kétségbeesésében kitette a sötét előszobába, ahol a kislány két órán át torka szakadtából sírt. De amikor újra felajánlották neki a ruhákat, csak a jól ismert válasz érkezett:
– Nem aka’om!

– Meg fogtok még szenvedni ezzel a csökönyös teremtéssel – csóválta a fejét gyakran Emese nagymama. – Még megmutatja nektek, hol lakik az Úristen!