Emese a szocializmus éveiben nőtt fel, és különös tisztelettel beszélt egy egykori vezetőről, aki köztudottan rajongott bizonyos gabonafélékért – igen, a kukoricáról van szó.

Bár a szülők néha csalódottan sóhajtottak – nem egészen ilyen angyali természetre számítottak –, összességében mégis rendben haladtak a dolgok.

Az óvodában, majd később az iskolában Viktória mindig a figyelem középpontjában állt. Körülvették a hozzá hasonlóan élénk eszű társai. Már gyermekként kitűnt gyors felfogásával, találékonyságával és váratlan, sziporkázó humorával. Az Oroszlánok már csak ilyenek.

Sokan keresték a barátságát, mert izgalmas, karakteres személyiség volt. Tulajdonképpen már egészen fiatalon kialakult benne egy erős, magabiztos egyéniség. Jól érezte magát egyedül is, soha nem unatkozott.

Eszébe sem jutott kistestvért kérni. Ugyan minek egy folyton síró csomag, ami csak felforgatja az életét? Az Oroszlán számára a kényelem és a saját tér szent dolog.

– Kopogni illik, anya, mielőtt bejössz! – figyelmeztette egyszer határozottan Rékát. – Nem tudhatod, éppen mivel foglalkozom.