Márk azonnal kiszúrta a társaságból Viktóriát. A lány éppen beszélt, a barátnői pedig tátott szájjal hallgatták. A fiatalembert lenyűgözte a kisugárzása. Viktória is felfigyelt rá: ápolt, határozott megjelenésű, erős testalkatú férfi volt. Első pillantásra úgy tűnt, méltó párja lehetne.

A külseje éppen megfelelő volt – nem halványította el őt, de nem is maradt el mellette. Ennél több nem is kellett.

Márk felkérte egy lassú táncra, később pedig felajánlotta, hogy hazakíséri. Így kezdődött minden. Akkor még egyikük sem foglalkozott azzal, hogy a Bak és az Oroszlán csillagjegyét a horoszkópok szerint nem nevezik éppen harmonikus párosításnak. Az asztrológusok ugyan figyelmeztetnek az efféle kapcsolatok nehézségeire, de mindig hagynak egy kiskaput: talán mégis sikerülhet.

Hiszen az ember hajlamos azt gondolni, hogy rá nem vonatkoznak a szabályok. Márk azonban…

…Márk azonban és Viktória akkoriban még csak nem is sejtették, miféle „összeférhetetlenséget” jósolnak nekik a csillagok. Fiatalon az ember ritkán hisz horoszkópokban. Ugyan ki veszi komolyan az efféle jóslatokat? Valószínűleg olyanok találják ki őket, akik szeretnek mások életébe belebeszélni.

Amikor Viktória befejezte az egyetemet, irigylésre méltó menyasszonynak számított. Saját, kényelmes garzonlakása volt, tekintélyes megtakarítás pihent a bankszámláján, és egy csinos külföldi autó is ott állt a ház előtt. A szülei gondoskodtak róla, hogy a lányuknak semmiben ne legyen hiánya, és a lehető legjobb indulást kapja az élethez.

Az esküvő így szinte magától értetődő lépésnek tűnt. Mi akadálya lehetett volna? Mindketten fiatalok voltak, tele tervekkel, és szerették egymást. Úgy gondolták, minden adott a boldog közös jövőhöz.

A fényűző lakodalom és az elegáns éttermi vacsora után azonban Márk számára lassan kirajzolódott egy kevésbé derűs kép. Újdonsült felesége mintha állandóan valamiféle nagyvilági úrhölgy szerepében tetszelgett volna – sőt, olykor inkább egy mindenkit irányító királynő benyomását keltette. A férjére és az édesanyjára pedig a „teljesítsd a kívánságomat” szerepe jutott, mintha ők csupán végrehajtók lennének.

Márk édesanyja az évek során megtanulta, hogyan kerülje el a felesleges vitákat, és ösztönösen alkalmazkodott. A fiatal férjet azonban váratlanul érte ez az új helyzet, és egyre kellemetlenebbül érintette.

Viktória nem tűrt ellentmondást. Számára természetes volt, hogy az utolsó szó mindig őt illesse meg. A saját álláspontját tekintette az egyetlen elfogadhatónak, minden más véleményt pedig kíméletlenül bírált.

Ráadásul szinte állandó elégedetlenség lengte körül. Márk rosszul fogalmazott, nem megfelelően mozdult, nem azt vásárolta, amit kellett volna, és szerinte még az öltözködése is kifogásolnivalót hagyott maga után. Ami eleinte jelentéktelen apróságnak tűnt, idővel fullasztó teherré vált. Ezek az „apró” megjegyzések lassan mérgezték a mindennapokat, és Márk egyre gyakrabban tette fel magának a kérdést: nem siette-e el a döntést?

Aztán Viktória teherbe esett, és a férfi minden kételye háttérbe szorult. Hamarosan apa lesz – az ultrahang vizsgálat kisfiút mutatott. Az öröm azonban nem tartott zavartalanul sokáig: megérkezett az első trimeszter kellemetlen velejárója, a rosszullét. Egyik nap görögdinnyére vágyott, másnap avokádóra, aztán ásványvizet kért, majd szemrehányást tett, amiért Márk koktélparadicsomot hozott haza.