A szülők csak pislogtak a határozott rendreutasítás után.

– Nahát! – hüledeztek, miután finoman, de egyértelműen helyretette őket a saját lányuk.

Mégsem vitatkoztak vele. Az utóbbi időben egyre világosabbá vált számukra, hogy Viktória szavaiban mindig ott lapul valami megfontolandó igazság. Kivételesen éles eszű gyerek volt, és ezt ők is pontosan tudták.

Az iskolát végül ragyogó eredménnyel fejezte be: aranyéremmel búcsúzott. Ráadásul úgy, mintha mindez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Egyformán könnyedén boldogult a reál tantárgyakkal – az algebra és a fizika sem jelentett kihívást –, de ugyanilyen magabiztosan mozgott az irodalom és a nyelvtan világában is. Nem volt gyenge pontja.

Éppen ez okozta a gondot. Hogyan válasszon hivatást az ember, ha minden területen tehetséges? Ugyanaz a gyermekkori kérdés motoszkált benne, amit annyi vers is megfogalmaz: merre induljak, mihez kezdjek az életemmel?

Konkrét szenvedély híján nehéz dönteni. Ám az Oroszlán természet – mert az volt tetőtől talpig – ösztönösen a befolyás és az elismerés felé húzta. A tekintély, a rang, a reflektorfény – ezek jelentették számára az igazi vonzerőt. Akik ismerték a horoszkópok világát, pontosan értették ezt.