Nem megy. Erre most képtelen vagyok.

Feltápászkodott. A ruhája alja megszürkült a portól, beleakadt az alacsony bokrok ágaiba. Lassan levette a fátylat, gondosan összehajtotta, majd a közeli szemeteshez lépett. Egy pillanatig még tartotta, mintha mérlegelne — végül bedobta.

A rendezvényterem fényei már távolinak tűntek mögötte.

Ott maradt a menyasszony. Esküvő nélkül.

— Taxi? — szólt ki egy negyvenes, borostás férfi egy öreg Skodából. — Hová vigyem?

— Mindegy. Csak el innen… minél messzebb — felelte Lilla, és becsapta maga mögött az ajtót. Lerogyott az ülésre. A szoknya felszakadt, a sminkje elkenődött, a fátyla pedig már egy kukában hevert.

— Nem mindennap ül be hozzám egy szökésben lévő menyasszony — jegyezte meg a férfi a visszapillantó tükörből fürkészve. — Üldözi valaki?

— Csak vezessen. Majd mondom, merre.

A motor felbőgött, az autó elindult.

Közben az esküvő helyszínén tapinthatóvá vált a feszültség.

— Hol van?

— Történt vele valami?

— Vagy meggondolta magát?

— Netán Márk csinált valamit?

Lilla édesanyja az ajtó mellett állt, ujjai görcsösen szorították a kistáskáját.