— Mondanunk kellene valamit a vendégeknek — súgta idegesen.

— Addig nem, amíg nem tudjuk, mi történt — válaszolta fojtott hangon az apja.

Márk idegesen járkált a hallban.

— Miért nem veszi fel? Hová tűnt?

Réka lépett oda hozzá.

— Üzenetet kapott Emesétől.

— Tessék? Ez most komoly?

— Közvetlenül az indulás előtt. És tegnap este sem ért el téged. Hol voltál?

— Leventénél, a nyaralójában. Ott nincs térerő.

— Ezt neki kellett volna elmondanod — vetette oda Réka, majd faképnél hagyta.

— Elment? Mit jelent az, hogy elment? — állt meg Márk a terem közepén, egyszerre dühösen és értetlenül. — Hová?

— Senki sem tudja — vont vállat Réka, de a tekintetében több volt a szemrehányás, mint az együttérzés. — Egyszerűen elsétált.

— Ez képtelenség! Hiszen ő akarta ezt az esküvőt! Mindent miatta szerveztünk!

A tanú, Benedek, ekkor közelebb lépett hozzá.

Benedek idegesen forgatta a pezsgőspoharat a kezében, majd lehalkított hangon megszólalt:

— Azt beszélik, Emese áll az egész mögött.

— Az exem? — Márk homloka azonnal ráncba szaladt.