— Igen. Állítólag írt Lillának, hogy az éjszakát valaki mással töltötted.

A férfi arca egy pillanat alatt elsápadt.

— A francba…

Bevillant neki az előző este. A legénybúcsú. A zaj, a nevetés, aztán hogy később átugrott Nórához, az unokatestvéréhez. A lány hozta a meglepetést: az utazási utalványt, a hajójegyeket, a lefoglalt kabint. Éjjel kettőig bújták a szálláslehetőségeket, hogy minden tökéletes legyen. Eszébe sem jutott, hogy ez félreérthető lehet.

— Nóra — suttogta rekedten. — Nóránál voltam.

— Kicsoda? — kérdezett vissza Benedek.

— Az unokatestvérem. Lillának készült a meglepetés.

Réka közelebb lépett, arcán hitetlenkedés ült.

— Most komolyan azt mondod, hogy ez csak félreértés?

— Az! Az esküvő napján akartam odaadni neki az utat. Nászajándék lett volna…

Leült egy székre, mintha hirtelen elfogyott volna az ereje.

— Azt hitte, megcsaltam. És inkább elmenekült.

— Akkor nincs mire várni — jelentette ki Réka határozottan. — Meg kell találnod. Azonnal.

Lilla eközben Dóra konyhájában ült. A barátnője nem ment el a szertartásra, mert a kisfia belázasodott. Most egy törölközőt terített Lilla vállára, és gőzölgő teát csúsztatott elé.