— Ez nevetséges…

— Személyesen kell tisztáznod vele. De előbb meg kell találnom.

A vonal túloldalán Nóra gondolkodás nélkül rávágta:

— Akkor indulj, és ne állj meg, amíg rá nem találsz.

Márk megszorította a kormányt, és gázt adott. Tudta, hogy most már nincs helye tétovázásnak.

Márk egész este telefonált. Sorra hívta Lilla barátnőit, a rokonokat, még a sminkesét is felkereste. Ugyanazt a tanácstalan választ kapta mindenkitől: senki sem tudja, merre lehet.

Végül Rékához ment.

— Fogalmam sincs, hol lehet — tárta szét a kezét a lány. — Lehet, hogy csak időre van szüksége. Hogy egy kicsit egyedül legyen.

— De ismernie kell az igazságot! — tört ki Márkból.

Ott állt előtte megtörten, lehajtott fejjel.

— Szeretem őt. Vele akartam jövőt. Erre elment… mert nem tudta, kinek higgyen.

Réka arca meglágyult.

— Akkor keresd meg. Mondd el neki nyugodtan. Ne védekezz, ne kiabálj. Csak mondd ki őszintén, ami van.

Aznap késő éjjel Márk az asztalára terítette az előkészített meglepetés minden részletét: repülőjegyek, szállásfoglalás, a gondosan kidolgozott terv. Mind Lillának szánta.