És ezzel nem volt megállás. Menü az évfordulóra, meghívott rokonok, az új ruha, amit vett – a szavak záporoztak. Márk hallgatta, és érezte, ahogy összeszorul a mellkasa. Most mondja le? Amikor az anyja ennyire boldog?

– Minden rendben lesz, anya – préselte ki magából.

– Tudtam én! Add át Lillának is az üdvözletem. Ne izguljon, nem vagyunk kényes vendégek. Az a lényeg, hogy együtt lehessünk!

„Együtt. Persze…” – gondolta keserűen, miközben a hálószoba csukott ajtaját bámulta.

A péntek ijesztően gyorsan elérkezett. Márk korábban eljött a munkahelyéről, hogy legyen ideje mindent előkészíteni. Lilla már reggel bezárkózott a hálóba a laptopjával, és csak teáért jött ki néha a konyhába.

– Hat körül érkeznek – szólt be az ajtón.

– Rendben – érkezett a rövid válasz.

Semmi több.

Márk idegesen sürgött-forgott. Kiporszívózta a lakást, kihúzta az ágyat a dolgozószobában, párnákat keresgélt. A konyhában egyszerű vacsorát dobott össze. A keze remegett. „Mit fogok mondani? Hogyan magyarázom meg ezt az egészet?”