Pontban hatkor megszólalt a csengő. Összerezzent, majd ajtót nyitott. Brigitta állt ott a lányaival, hangosan, energikusan, három bőrönddel felszerelkezve.

– Márk, drágám! Hol van Lilla? Nem látom sehol!

– Dolgozik. Sürgős határidő – felelte gyorsan.

– Szegénykém! Semmi gond, mi csendben leszünk!

„Csendben… hát persze” – futott át az agyán, miközben a gyerekek már a folyosón rohangáltak.

Nem sokkal később megérkezett Ilona néni is, bottal, egy nagy csomaggal.

– MI VAN? LILLA HOL MARAD? – harsogta végig a lépcsőházat.

– Dolgozik! – kiáltott vissza Márk.

– MI? MIT DOLGOZIK?

És kezdetét vette a káosz. Brigitta birtokba vette a nappalit, kipakolt, bekapcsolta a tévét. A lányok a dolgozószobát foglalták el, telefonjaikat bújva vihogtak. Ilona néni a konyhában rendezkedett be, elővette a gyógyszereit, és sorba állította őket az asztalon.

Márk egyik helyiségből a másikba sietett, próbált mindenkinek megfelelni. A hálószoba felől viszont néma csend áradt, mintha üres lenne.

Vacsorára teljesen kimerült. Megterített, mindenkit az asztalhoz hívott. Brigitta megállás nélkül beszélt.