Azt ecsetelte, hogy egész életében a családjáért élt, hogy férje halála után egyedül nevelte fel Gergőt, mindenét neki adta, most pedig „szemtől szemben maradt az öregséggel”. Hozzátette, hogy a menye „kétségtelenül rendes lány, de más közegből jött, ezért nem mindig érzi át, milyen nehéz egy idős ember helyzete”. A bankettre tett megjegyzéséről azt írta, csupán tréfának szánta, amit félreértettek.

A végére pedig jött a drámai fordulat.

Kijelentette, hogy nem akar többé terhére lenni a fiataloknak. Eladja a belvárosi kétszobás lakását – azt, amelyet még 1993-ban vásároltak néhai férjével, minden fizetésükből félretéve –, és beköltözik abba az idősotthonba, amelyet „Réka olyan nagylelkűen támogatott”. Ott állítólag jó az ellátás és rendes a koszt is. A lakás árából befolyó összeget pedig átutalja annak az alapítványnak a számlájára…

…annak az alapítványnak a számlájára, hogy segítsék vele azokat, akik még nálam is nehezebb sorsot hordoznak. Nem akarok senkinek a nyakán élni. Ha valaha megbántottalak benneteket, bocsássatok meg.
Ilona.”