Péter megszorította az ujjait.

— Megjegyzem.

Két hét telt el. Vivien nem kért bocsánatot sem Boglárkától, sem az anyjától. Különös módon viszont hamarosan állást talált. Mintha az ingyen pénz hiánya hirtelen motivációt adott volna.

Ilona néni felhívta Boglárkát és megköszönte, hogy felnyitotta a szemét.

— Tudod, Bogikám, mindig azt hittem, csak kényeztetem. Anyai szeretetből. De rá kellett jönnöm, hogy valójában egy élősködőt engedtem a házamba.

— Sosem késő változtatni — felelte Boglárka.

Egy este, az ágyban fekve, Péter átölelte és halkan azt mondta:

— Köszönöm, hogy nem hagytad, hogy hülyét csináljanak belőlem.

— Mindig melletted leszek — felelte Boglárka. — De csak addig, amíg te is mellettem állsz.

A férfi a halántékára csókolt.

— Ott leszek. Megígérem.

Boglárka hitt neki. Néha kell egy lecke, hogy az ember rádöbbenjen, mi a fontos igazán. Péter megtanulta a leckét, és úgy tűnt, le is vonta a következtetéseket.

Vivien kártyája pedig letiltva maradt. Végleg.

❦

– Emese, és te kivel búcsúztatod az évet? Ugye vele leszel? Miért hallgatsz ennyire? – záporoztak rá a kérdések, miközben a kolléganők egymás szavába vágva sorolták, ki mit főz majd, és hol éri őket az éjfél.

Egyedül Emese ült csendben a bögréje fölé hajolva. Lassan kortyolgatta a teáját, a beszélgetésbe alig kapcsolódott be.

Még egy héttel korábban is teljes bizonyossággal hitte, hogy Gábor oldalán köszönti az újévet. Fél éve találkozgattak, a férfi az idős édesanyjával élt, és többször is megjegyezte, mennyire szeretné, ha Emese végre bemutatkozna nála.