Boglárka egy munkatársával találkozott; bor mellett beszélték át az új projektet. Az étterem nem volt olcsó — átlagosan tízezer forintos számlák fejenként. Olyan hely, ahová ünnepelni vagy üzleti vacsorára járnak.

Amikor elhaladt egy panorámaablak melletti asztal mellett, ismerős kacagás ütötte meg a fülét. Ösztönösen hátranézett. Az asztalnál, amely tele volt tésztával, tengeri herkentyűkkel és egy palack fehérborral, Vivien ült. Vadonatúj ruhában, három barátnője társaságában. Vidáman csevegtek, kacagtak, láthatóan gondtalan kedvükben voltak.

Boglárka megdermedt. Egy pillanatig habozott — odamenjen vagy sem. Végül úgy döntött, nem érdemes. Visszament a saját asztalukhoz.

— Valami baj van? — kérdezte a kollégája.

— Nincs — bólintott Boglárka. — Minden rendben.

Valójában egyáltalán nem volt rendben.

Aznap este nem hozta szóba Péternek. Talán tényleg kikapcsolódás volt, talán a barátnők állták a számlát. Vagy éppen születésnapot ünnepeltek. Nem akart elhamarkodott következtetéseket levonni.

De a gyanú megtelepedett benne.