Legközelebb az Árkád bevásárlóközpontban futott össze Viviennel. Szombat délben volt; Boglárka ágyneműt keresett, amikor egy ruhabolt kijáratánál megpillantotta az ismerős alakot. Vivien két jól megtömött szatyorral a kezében telefonált, elégedettnek tűnt.

Ezúttal Boglárka odalépett.

— Vivi?

A lány összerezzent, aztán megfordult. Az arcán egy pillanatra riadalom suhant át, de gyorsan összeszedte magát és mosolyt erőltetett.

— Bogi! Szervusz! Micsoda véletlen!

— Szervusz — Boglárka a teli szatyrokra pillantott. — Bevásároltál?

— Á… igen, ez… — Vivien elbizonytalanodott. — Óriási leárazás volt, nem bírtam ellenállni. Pólók fillérekért, farmerek szinte ingyen.

— Értem — Boglárka erőltetett mosolyt villantott. — Ügyes. És… találtál már munkát?

— Még nem — Vivien lesütötte a szemét. — De dolgozom rajta, tényleg. Már több interjún is voltam.

— Sok sikert — mondta Boglárka.

Elköszöntek, de Boglárka belül összeszorult. Leárazás, persze, lehetséges. A boltokban szoktak akciók lenni. Csakhogy a szatyrok színültig tele voltak, és Vivien nem úgy festett, mint aki a filléreket számolgatja.