— Nem hagyom, hogy kihasználjanak — mondta halkan, de határozottan.

— Micsoda? — Péter szemmel láthatóan megzavarodott a választól.

— A húgod hazudott. Az anyádnál lakik, nem fizet ott semmit, és a pénzt, amit neki adtunk, szórakozásra verte el. Felhívtam Ilonát. Mindent megerősített.

Péter ajka nyílt, aztán bezárult. Próbált válaszolni, de nem találta a szavakat.

— Te… felhívtad anyámat? Utánanéztél?

— Természetesen, mert te nem hittél nekem. Amikor elmondtam, hogy láttam Vivient az étteremben és a plázában, azonnal őt vetted védelembe. Nem engem.

— Ő a húgom!

— És én ki vagyok? — Boglárka felállt, a hangjában acél csengett. — A feleséged. A fiad anyja. Az, aki az elmúlt fél évet végigdolgozta, hogy eltartson minket. Te pedig ahelyett, hogy meghallgattál volna, egy lányt védtél, aki cinikusan kihasznált bennünket.

Péter elsápadt.

— Mit akarsz ezzel mondani?

— Azt — lépett közelebb Boglárka —, hogy ha továbbra is azokat véded, akik kihasználnak minket, nemcsak Vivien kártyáját tiltom le. A tiédet is.