Két nappal később hideg verejtékben ébredt. Az álombeli férfi közölte vele, hogy többé nem találkozhatnak, és búcsút akar venni tőle. Azt mondta, este hatkor várja a szegedi Dóm téren, a Fogadalmi templom előtt. A jelenet azonban hirtelen félbeszakadt: megszólalt a telefon. A vonal túlsó végén Réka aggódó hangja hallatszott, miközben Eszter zokogva próbálta összeszedni magát.

– Eszter, térj már észhez! Miféle találka egy téren egy álombéli férfival? Túl sok romantikus regényt olvastál? – csattant fel, de érződött rajta az aggodalom. – Ez kimerültség, semmi több. Azonnal vegyél ki pár szabadnapot, mert teljesen kikészülsz!

– Nem, Réka, ez nem csak idegesség… túlságosan életszerű minden – suttogta Eszter. – Elmegyek oda. Látnom kell, különben tényleg megőrülök.

A barátnője nagyot sóhajtott. – Rendben. Menj el arra a térre, várd meg a képzeletbeli hercegedet. De utána egyenesen hozzám jössz. Ma nálunk alszol. A gyerekek épp a nagymamához készülnek a hétvégére, úgyhogy csak mi ketten leszünk otthon.