— Mindjárt itt lesz. És egyetlen bántó szót se merj szólni hozzá — keményedett meg az asszony hangja. — Nem érdekel, hogy a fiam vagy, az ajtót is megmutatom, ha tiszteletlen leszel.

Márk még sosem hallotta ilyen határozottnak. Ebben a pillanatban megcsikordult a zár.

— Vendégünk van? — csendült fel egy női hang az előszobából.

Márk felállt. A konyhába egy fiatal nő lépett be, vállára omló, világos hajjal. Alig ismert rá Eszterre. Nyoma sem volt a régi, megszeppent lánynak. Az arca nyugodt volt, tekintete magabiztos.

— Szia. Ne állj ott földbe gyökerezve — mosolygott rá. — Hoztam húst, vacsorára megsütjük. — A szatyrot átnyújtotta Krisztinának.

Leült vele szemben, állát a tenyerébe támasztotta.

— Szóval hazataláltál. Dolgozol? Meddig maradsz?

— Csak a hétvégére jöttem — felelte rekedten.

— Akkor tudnod kell, hogy Lillával most a te régi szobádban lakunk.

— Anya! — szaladt be ekkor a kislány, és Eszterhez bújt. Ketten, azonos búzavirágkék szemmel néztek Márkra. A férfi megdöbbenve figyelte őket, és egyre erősebben érezte, hogy ez a találkozás mindent megváltoztat az életében.