— Nem tudtam, hogy ma jössz. Nem főztem. Rendeljek valamit?

— Nem kell — felelte kurtán.

Kiment az előszobába, majd visszatért a bőrönddel, és ledobta a kanapéra.

— Utazunk valahová? — csillant fel Vivien szeme.

— Te igen. Hazamész. Hamarosan ideköltözik a lányom és az anyja.

Vivien arca elsápadt.

— Lányod van?

— Kezdj pakolni. Nem szeretném az utcára hajigálni a holmidat.

— Hát te aztán… Én mindent megtettem érted!

— Mit pontosan? Főztél? Rendben tartottad a lakást? — hangja hideg volt. — Amikor visszajövök, ne legyél itt.

Sarkon fordult. Egy papucs suhant el mellette, és tompán csapódott a falnak, de nem nézett vissza.

A sarki boltban vett egy doboz cigarettát. Évek óta nem gyújtott rá, most mégis szüksége volt rá, hogy lecsillapodjon. A padon ülve látta, ahogy egy taxi áll meg a ház előtt. Vivien bőrönddel szállt be. Márk elnyomta a csikket, és visszament a lakásba.

Alaposan körülnézett. Tudta, egy sértett nő képes meglepetéseket hagyni maga után. A kanapé mögött talált egy fehérneműt. Nem töprengett, véletlen vagy szándékos emlék-e. Összeszedett minden apróságot, amit Vivien hátrahagyott, még a fürdőszobában talált néhány hosszú, sötét hajszálat is. Mindent a szemetesbe dobott, majd levitte a kukába.