Az új év kezdetével folytatódtak az egyetemi órák, a hazautat pedig a nyárra halasztotta. Amikor azonban elérkezett a vakáció, teljes állásban kezdett dolgozni. A nagyvárosi élet sodrása magával ragadta, a hónapok észrevétlenül teltek. Mire feleszmélt, már a diplomáját szorongatta. A csoporttársakkal napokig ünnepeltek – tudták, hogy ki tudja, mikor látják egymást újra.

Ekkor egy barátja váratlan ajánlattal állt elő: menjenek ki Törökországba dolgozni.

– Gyere velem! Pont rád van szükségük. Most azonnal döntened kell, hogy időben elintézzük a papírokat. A srác, akivel eredetileg mentem volna, visszamondta – gyereke lesz, nősülni készül. Egyéves szerződésről van szó. Az angolod rendben van, a törököt majd felszeded. Most kell világot látni, amíg fiatalok vagyunk. Később jön a munka, a házasság, a gyerekek, és örülünk, ha háromévente kijutunk egy hétre külföldre – énekelte hamisan nevetve.