Az egy évből végül három lett. Amikor hazatért, rögtön lakást vásárolt hitelre, és állást talált. Az anyját gyakran hívta, de többnyire sietve beszéltek. Mindig azt ígérte, hamarosan meglátogatja, csak még ezt-azt el kell intéznie. Ám az egyik teendő a másikat követte.

Egy szombat este egy barátjával klubba mentek kikapcsolódni. Italoztak, táncoltak, hajnalig mulattak. Márk másnap egy ismeretlen lány mellett ébredt a saját ágyában. A sötét haj tincsei az arcába hullottak; nem merte félresimítani, nehogy felébressze. A nevét sem tudta, sőt arra sem emlékezett, miként került a lakásába.

Óvatosan kiszabadult a takaró alól, ivott egy pohár vizet a konyhában, majd beállt a zuhany alá. Hosszasan állt a vízsugár alatt, és azon töprengett, hogyan küldhetné el tapintatosan a vendéget.

Amikor azonban kilépett a fürdőből, már egészen más kép fogadta. A lány a konyhában sürgölődött, és – szerencsére – kifejezetten csinosnak bizonyult. Márk ingét viselte, alatta semmit, a hosszú lábai kihívóan villantak elő. A levegőben frissen főtt kávé illata terjengett, az asztalon sajtszeletek sorakoztak.

– Ne haragudj, mást nem találtam a hűtőben – mosolygott rá könnyedén.

A reggeli után visszatértek a hálószobába.

A lány Viviennek nevezte magát. Márkban felmerült, hogy talán nem ez az igazi neve, de nem firtatta. Mit számít? Felszabadult volt és gátlások nélküli. Végül egy egész hónapig nála maradt.

Erős fizikai vonzalom kötötte hozzá, és ez akkoriban bőven elégnek tűnt számára. Vidám volt, közvetlen, nem bonyolította túl a dolgokat. Főzni nem szeretett, és nem is tudott igazán, így többnyire pizzát rendeltek vagy beültek valahová enni.

Az alatt a hónap alatt, amíg Vivien vele élt, Márk egyetlenegyszer sem aludt igazán nyugodtan, bár akkor még nem sejtette, hogy ez csak a kezdet.

Vivien mellett töltött hónap alatt Márk egyetlen éjszakát sem tudott igazán végigaludni. A lány nem dolgozott sehol, azt hajtogatta, hogy „keresi önmagát”. Amikor ő reggel elindult a munkahelyére, Vivien még javában aludt, estére viszont már készen állt, hogy újra elcsábítsa valamelyik klubba, ahol ittak, táncoltak, és hajnalig lógtak a pultnál.

A kialvatlanság lassan felőrölte. Egyre feszültebb lett, türelmetlenebb, és pontosan érezte, hogy ez az életforma nem vezet jó irányba. A főnöke gyanakvó pillantásokkal méregette, mintha pontosan tudná, mi zajlik a háttérben. Vivienről sem voltak illúziói: olyan férfiak tartották el, akik készségesen nyitották a pénztárcájukat a csinos külsejéért. Márk érezte, ideje lenne kiszállni ebből a sodródásból, mielőtt az állását is elveszíti. Minden jel erre mutatott. A fizetése úgy tűnt el, mintha lyukas zsebbe öntené. Mégsem volt szíve egyszerűen kirakni a lányt.

Végül egy gyáva megoldást választott: hazautazik a hétvégére a szülővárosába, hogy kiszellőztesse a fejét, és talán a távolság majd mindent elrendez. Abban reménykedett, Vivien magától is belátja, és továbbáll. Ajándékokat vett az anyjának, majd az állomásról felhívta a lányt, közölve, hogy pár napra hazamegy, és egyelőre nem tudja, mikor tér vissza.