Egy szombat este egy barátjával klubba mentek kikapcsolódni. Italoztak, táncoltak, hajnalig mulattak. Márk másnap egy ismeretlen lány mellett ébredt a saját ágyában. A sötét haj tincsei az arcába hullottak; nem merte félresimítani, nehogy felébressze. A nevét sem tudta, sőt arra sem emlékezett, miként került a lakásába.

Óvatosan kiszabadult a takaró alól, ivott egy pohár vizet a konyhában, majd beállt a zuhany alá. Hosszasan állt a vízsugár alatt, és azon töprengett, hogyan küldhetné el tapintatosan a vendéget.

Amikor azonban kilépett a fürdőből, már egészen más kép fogadta. A lány a konyhában sürgölődött, és – szerencsére – kifejezetten csinosnak bizonyult. Márk ingét viselte, alatta semmit, a hosszú lábai kihívóan villantak elő. A levegőben frissen főtt kávé illata terjengett, az asztalon sajtszeletek sorakoztak.

– Ne haragudj, mást nem találtam a hűtőben – mosolygott rá könnyedén.

A reggeli után visszatértek a hálószobába.

A lány Viviennek nevezte magát. Márkban felmerült, hogy talán nem ez az igazi neve, de nem firtatta. Mit számít? Felszabadult volt és gátlások nélküli. Végül egy egész hónapig nála maradt.